Látogatók
Irok. Bejön a halszag. "Jó napot"
- szól némán, orromba, tüdőmbe,
egyenest szívembe köszönve -
"a tó küld: hogy vagy?" - Megvagyok.
Sürget az asztalon a munka,
De nem dolgozhatom.
Új vendég. Gomba-szag? A hegy mögötti
erdő lép be az ablakon.
Aztán, fülig szerelmi lázban
egy jegyenye, szinte dadog.
Egy szántóföld, harsány-vidáman:
tavaszra friss trágyát kapott.
Venyige-füstjével egy kémény.
Bőgve a szomszéd tehene.
Aztán a rét minden fűszála,
ég minden fellege,
s oly testvérien magyarázzák,
hogy élni jó és kell s lehet,
hogy szemem alig tartja vissza
válaszomat, a könnyeket.
- szól némán, orromba, tüdőmbe,
egyenest szívembe köszönve -
"a tó küld: hogy vagy?" - Megvagyok.
Sürget az asztalon a munka,
De nem dolgozhatom.
Új vendég. Gomba-szag? A hegy mögötti
erdő lép be az ablakon.
Aztán, fülig szerelmi lázban
egy jegyenye, szinte dadog.
Egy szántóföld, harsány-vidáman:
tavaszra friss trágyát kapott.
Venyige-füstjével egy kémény.
Bőgve a szomszéd tehene.
Aztán a rét minden fűszála,
ég minden fellege,
s oly testvérien magyarázzák,
hogy élni jó és kell s lehet,
hogy szemem alig tartja vissza
válaszomat, a könnyeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése